A vándor balladája....
Hosszú volt az út,sokat láttam,
Az élet küzdelmeitöl elfáradtam.
Megpihenek egy diófa alatt,hogy
Port lerázzam,szomjamat oltsam.
Szomjamat oltsam patak vizéböl,
Eledelt a tarisznyám mélyéböl.
Fejem alá teszem a málhámat,
Tündérek vigyázzák ákmaimat.
Mély álomban szenderültem,sötét
fellegek száguldottak felettem.
Óriások ordzágába értem ahol
Magamat elég kicsinynek éreztem.
Azt mondták a fejemet veszik,ha
Nem tudom az ők titokzatos jeleit.
Gondoltam az utamnak itt már vége
Mert nem tudok megfelelni a kérdésre.
Elvezettek egy hatalmas főtérre
Aminek egy nagy tönk állt a közepébe.
Gondoltam itt lesz az életemnek a vége,
Legalább adnának egy kis időt a töprengésre.
Mondták egy kivánságom lehet,amit a
Halálom előtt nekem teljesítenek.
Gondoltam magamban ha egy kivánságom
Lehetne,hagyják az életemet épségbe.