Depresszió
Sötét árnyakban megbúvó vak gyűlölet,
Kötél idegeken táncoló képtelen képzet,
Ki teremt magának álmokat,
Vérbe fagyva gyászolja azokat.
Sötét pirkadat,
Ajkamon égő lakat,
Tán tettekkel illetném szavaimat,
De gyengeségem megfűszerezi akaratomat.
Hát jólvan,
Kattan a zár,
S te távozol halkan,
Magamra maradtam.
Sehol egy kurta pillantás,
Egy halk köhintés,
Nyomasztó légkörbe ígért kérdés,
Kint maradt egy érzés.
Létezés,
Vagy talán tévelygés kétes állapotban ,
Fényűzés,
Elmém darabokban.
Hol vagy?
Hang nem jön, gond van,
Boldogtalan,
Sikamlós áramlatokban úszik a gaz.
Fehér székemen a fekete szobában,
Torkon ragad,
El nem eresztve,
Szemét enyémnek meresztve.
Hagyd magad,
S mintha érteném , sóhajom bent akad,
Testem megragad,
Kényes földi létben elmarad.
Gondolat,
Mint utolsó láncszem beklyómon,
Búcsúzom,
Akár néma haldokló egy esős napon.