Emily Dickinson: Life LXXVI
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: November 28 2017 19:32:29

---

H

Éheztem hosszú évekig;
de most ebédelek;
én, félős, asztalnál ülök,
s jó bort is kérhetek.

---

Teljes hír

---

Emily Dickinson: Life
LXXVI

I had been hungry all the years;
My noon had come, to dine;
I, trembling, drew the table near,
And touched the curious wine.

’T was this on tables I had seen,
When turning, hungry, lone,
I looked in windows, for the wealth
I could not hope to own.

I did not know the ample bread,
’T was so unlike the crumb
The birds and I had often shared
In Nature’s dining-room.

The plenty hurt me, ’t was so new,—
Myself felt ill and odd,
As berry of a mountain bush
Transplanted to the road.

Nor was I hungry; so I found
That hunger was a way
Of persons outside windows,
The entering takes away.

Emily Dickinson: Lét
LXXVI

Éheztem hosszú évekig;
de most ebédelek;
én, félős, asztalnál ülök,
s jó bort is kérhetek.

Ily asztalnál láttam magam,
ha fájt éhség, magány,
gazdagság ablaka előtt
állván kínzott a vágy.

Nem tudtam, milyen a kenyér,
miképp a madarak,
kik némi morzsát kapnak csak
itt-ott az ég alatt.

Szokatlan volt e bőség, s fájt, -
furcsán beteggé tett,
az útra hullt hegyi bokor
magja él át ilyet.

Éhem elmúlt; én azt hiszem,
éhség a kint levők
érzéseiben van csupán,
mit bent elvesztnek ők.