Wilhelm Busch
(1832-1908)
Laß doch das ewige Fragen
Laß doch das ewige Fragen,
Verehrter alter Freund.
Ich will von selbst schon sagen,
Was mir vonnöten scheint.
Du sagst vielleicht dagegen:
Man fragt doch wohl einmal.
Gewiß! Nur allerwegen
Ist mir‘s nicht ganz egal.
Bei deinem Fragestellen
Hat eines mich frappiert:
Du fragst so gern nach Fällen,
Wobei ich mich blamiert.
___________________________
Hagyd a kérdezést folyton
Hagyd a kérdezést folyton,
Barátom, régi, jó!
Magamtól már elmondom
Azt, mi megosztható.
Lehet, hogy nálad így megy:
Egy kérdés – nem teher.
Biztos! Csak az nem mindegy,
Hogy épp mit kérdezel.
Mikor kérdést teszel fel
Egy nüansz irritál:
Miket te firtatsz kedvvel,
Az engem csak blamál...
* * * * *