Wilhelm Busch
(1832-1908)
Scheu und treu
Er liebte sie in aller Stille,
Bescheiden, schüchtern und von fern
Schielt er ihr nach durch seine Brille
Und hat sie doch so schrecklich gern.
Ein Mücklein, welches an der Nase
des schönen Kindes saugend saß,
Ertränkte sich in seinem Glase.
Es schmeckt' ihm fast wie Ananas.
Sie hatte Haare wie 'ne Puppe,
So unvergleichlich blond und kraus.
Einst fand er eines in der Suppe
Und zog es hochbeglückt heraus.
Er rollt es auf zu einem Löckchen,
Hat's in ein Medaillon gelegt.
Nun hängt es unter seinem Röckchen,
Da, wo sein treues Herze schlägt.
________________________________
Gyáván és híven
Szerette őt, de gyáván, félve,
Titokban és csak távolról
A szemüvegén által nézte,
S rém boldog volt a látványtól.
Mikor egy szúnyogocska, fránya,
A leány orrán kikötött,
Majd belefulladt poharába,
Ananász ízű, esküdött...
Göndör és szőke, mint babának,
Páratlan volt a lány haja,
A levesében lelt egy szálat,
Kihúzta… Boldogság maga!
Kis koszorúba fonta persze,
S lett foglalata szép medál;
Nyakában függ most ingbe rejtve,
Hol szíve híven kalapál.
* * * * *