Emily Dickinson : Life LXXIX
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: December 14 2017 13:10:01

---

Sz

Rég láttam otthonom,
és most, évek múltán
ajtóm megnyitni sem merem,

---

Teljes hír

---

Emily Dickinson : Life
LXXIX

I years had been from home,
And now, before the door,
I dared not open, lest a face
I never saw before

Stare vacant into mine
And ask my business there.
My business,—just a life I left,
Was such still dwelling there?

I fumbled at my nerve,
I scanned the windows near;
The silence like an ocean rolled,
And broke against my ear.

I laughed a wooden laugh
That I could fear a door,
Who danger and the dead had faced,
But never quaked before.

I fitted to the latch
My hand, with trembling care,
Lest back the awful door should spring,
And leave me standing there.

I moved my fingers off
As cautiously as glass,
And held my ears, and like a thief
Fled gasping from the house.

Emily Dickinson: Lét
LXXIX

Rég láttam otthonom,
és most, évek múltán
ajtóm megnyitni sem merem,
nehogy hideg-kurtán

kérdje egy idegen,
mi járatban vagyok.
S szóljak – van még egy életnek
helye, mely itt lakott?

Egy ablak sincs közel,
erőm is elhagyott;
a csönd fülemben hömpölygő,
vad tengerként hatott.

Félni egy ajtótól
nevetséges lehet
annak, ki vészben bátran állt,
s halállal szembe ment.

Kilincsemre kezem
nagy gonddal tettem én,
félő, kizár e zord ajtó,
meg nem ijeszthetém.

Üveget ujjal ily’
féltőn más nem fogott,
mégis e háztól úgy, mint én,
tolvaj el nem futott.