Ballag a tél, hófehér,
Oly ékes a csillagszekér!
Lebeg a csend, szendereg,
Dobban a szív, ma elmereng.
Oszlik a szél, útra kél,
Gondot tán ellepi a dér!
Kétségek közt egy könnycsepp,
Angyalszárnyon suhan csöndben.
Ragyog ki érző lélek,
Áldott, meghitt, szelíd éjen.
CSókot lehel rá bársonyt,
Oltalmaz, karjával átfon,
NYújtózik a fény, éled,
Titkon önmagába mélyed.