Egy régi Karácsony emlékére...
Miklós Pénzár .
A Karácsony ,szépnek ígérkezett,
A hó reggel óta,esett!
Talán tizenegy éves lehettem,
Édesanyámnak segítettem!
Törtem a diót és a mogyorót,
Serényen kevertem a habot!
Ő sütött,főzött,közben dalolgatott!
Mert mindig ,jó kedvvel dolgozgatott!
De az idő gyorsan elszaladt,
Este felé,nagyon elfáradhatott!
De minden kész volt,amit eltervezett,
A kocsonya is,már lassan kihűlhetett!
Aztán mindenki pihenni tért,
A rádióból hallgattuk,János vitéz énekét!
Én álmodoztam, de arra riadtam,
Édesanyám jajszavát halottam!
Sírt,zokogva levegőért kapkodott,
Édesapám,orvosért kiáltozott!
Én,ahogy voltam,pizsamában,
Szalma papucsban,futottam a nagy hóban!
Aztán a drága jó Schulcz doktor úr,
Lóháton vágtatott és életet mentett!
Végre hazaértem én is,átfagyottan,
Drága édesanyám karjaiba futottam!
Ragyogott a szeme könnyein át,
Ahogy magához ölelte kisfiát!
Arra már nem emlékezem,másnap,
Mi lehetett a fa alatt!
De életemben ez a Karácsony
volt mégis ,a legboldogabb!
2010.december.24.