M
Szép álmom volt az éjjel,
emlékszem teljesében.
Díszbe bújt otthonomba
angyal toppant szobámba.
Ama Karácsony éjen
te nálam voltál éppen.
Fényessége vakított,
szemünk tőle káprázott.
Szárnyait nagyra tárta,
vállaink átkarolta,
majd kezeink megfogta,
és egymásba kulcsolta.
Fülünkbe súgta halkan:
Fogjátok csak szorosan,
soha ne engedjétek
széttépni ezt senkinek.
Szeretetben éljetek,
őt féltve őrizzétek,
a legértékesebb kincs
egybeköt, mint a bilincs.
Vigyázni fogok rátok,
amíg együtt maradtok.
Eltűnt, ahogy érkezett.
Kéz kezet szívhez emelt.
Nem tudok varázsolni,
álmom valóssá tenni.
Talán a másvilágon
valóra válik álmom.
Karácsonykor biz tudom,
velem soha nem lehetsz.
Tudom, te engem szeretsz,
így lesz szép Karácsonyom.
Szabadka, 2016. december 15. –Jurisin Szőke Margit