Sejlik a Nap az égen, messze még a tél,
a fiú mackójával játszik a kert közepén.
Csupa szív, csupa lélek, felhőtlen a kacaj,
csodák úsznak kék íriszén.
Elbújt a Nap az égről, készül már a tél,
a gyermek leckét körmöli az íróasztalán.
Gombóc a torkában, fejében a példakép,
túl van már tündér- korszakán.
Álmos a Nap, lepihen, közelít a tél,
és az ifjú megkezdi a nagybetűs életét.
Életerős, tettre kész, előtte cél lebeg:
monoton tölti a zsebét.
Alszik a fény, álmodik, itt van már a tél,
a férfi fiával fúr- farag bent a szobában.
Ott a nappal, fény és settenkedik az árnyék,
alázat van tudatában.
Ébredezik a Nap, elbúcsúzik a tél,
az öreg unokájával horgászik a tóban.
Terheit görnyedten cipeli rozzant vállán,
életét pergeti szótlan.