Debreczeni Zsolt: Egy óra csend
Halkan dolgoztam, és egyedül voltam,
gondolatok cikáztak, a fejemben oly halkan.
Jött egy olyan, hogy most, mindjárt itt a lány,
de a másik mondta, hogy vágyad ez csupán.
Hirtelen csend lett, és fejemben sem zsongott,
gondolatok hada, mely előbb még ostromolt!
Kitisztult a szellem, folytattam a munkát,
nem volt ott most senki, csak én ültem ott hát.
A csend mely beszélt, némán; magányosan tovább,
hangok nem voltak, és senki aki bánt.
Bármit beleszólna, vagy elmondaná nekem,
hogy mitől lesz örökre, tiszta az én szívem....
Ki hozza el hitét, a gyönyörű fenyőre?
ki nyitja ki rózsád, hogy szerethesd őt végre?
Rejtélyes ködhomály, takarja be titkát,
gyöngyszem lesz ő, kincsed, mit befed egy rózsaág....