Radmila Marković
Újévi fogadalom
Amerre cask fordulok,
akivel csak beszélek,
mindenki jobban tudja
mi a jó nekem.
Orvos mondja: Napi
sčta kötelező! Nem
emelhet nehezt,
biztos nem felejti el?
Hogy felejthetném el,
hiszen nem egyszer mondta el.
Ha eső esik, fúj a szél, vagy épp
a nap hevétől ég a rét,
akkor én mit tegyek?
Előtte vagy utána, de sétálni kell!
Másik orvos így oktat ki:
Fejét sem fel, sem le nem lengeti,
hajolásról szó sem lehet,
az orvosságot szedje rendszeresen.
Az úszásról mondjon le,
egyedül sem utazhat sehova sem.
Jön a család: mamám ezt sem,
mamám azt sem eheted,
mindent hozok neked, ami csak kell.
Hozzál akkor tepertőt, abált szalonnát
meg töltött káposztát, de szalonna is
legyen mellé.
Mamám, mamám viccelsz velem?
Ha apa megtudná, Bugyberekig üldözne,
nem akárhogy: virgáccsal a kezében.
Fogadjál szót, kérve kérlek!
Megfogadom drága szívem:
Lehajolni nem fogok, majd a cipőfűzőm
magma után vonszolom.
Emelni sem emelek egy kilónál nehezebbet.
Majd a piacról kilónkét viszem haza
az almát, banánt, narancsot,
a többit utánam hozza a szomszédom.
Mamám mit beszélsz, körülötted nincs szomszéd!
Majd megoldoja az orvosom, ő tudja miről beszél.
Felfelé dehogy nézek!
még pókhálót észleljek!
Hogy utaznék egyedül, dehogy teszem!
Az autóbuszban egy hely sem üres.
Patakunk vize piszkos, mérgezett,
béka sem uszkál, akkor én mért tegyem?
Megígérem minden rám szabott
tilalmat betartok, ne legyen nagyobb a baj:
majd ha fagy és hó lesz nagy.