A múlt jelen
Írta: encikeangel Dátum: Március 25 2008 04:57:43
T
Téged hallak minden egyes dalban,
Ott élsz bennem minden pillanatban.
Teljes hír
A múlt jelen
Téged hallak minden egyes dalban,
Ott élsz bennem minden pillanatban.
A szerelem tüze már régen kihunyt,
Mégis örökre lelkemben van a múlt.
Közös éjszakák, miket újra átélünk,
Mindig összeérintik nyári emlékünk.
Furcsa, hogy együtt, de csak órákra,
Vissza tér életem elveszett mámora.
Él még számomra a halvány remény,
Fejemben keringõ rengeteg eszmény.
Nem szabadulok tõled, ezt rég tudom,
Kötõdöm hozzád, szeretlek, sajnálom.
Már nem küzdök olyanért, ki mellett,
Csak a boldogtalanság árnya kerget.
Inkább veled vagyok, s élezem a percet,
Mikor két karod szorosan engem ölelget.
Forró csókok özönével a magasba emelsz,
A kádban mélyen a lágy habokba temetsz.
Csillagokat nézünk, s vígan hancúrozunk,
Egymás elõtt már nincs semmi gátlásunk.
Csak játszadozunk mi, mint két gyermek,
És készülnek, szép emléknek való képek.
Vigyázol rám mikor legédesebb az álmom,
Bízom benne, hogy leszel te még a párom.