Szeretőim
a bölcs írások,
szeretőim a régi szerzők,
gyakran osztottam meg velük
kitöréseimet napnyugtától kivilágos virradatig.
Szenvedélyem az az akarat,
hogy fárasszam magam
egy nagy gondolatért,
így tékozolva el utolsó erőmet
mint egy szent álmot, amely megtestesít.
Nem tudok olvasni a nehéz élet titkaiban,
oly sok az új, elbújt mélyedés,
de tudjuk értelmezni, mi szenvedők,
mert tágasnak tűnik
az áttekintő képesség.
A fenséges szeretők,
az álmodozások, a versek,
és a fájdalom, ami megedzett,
rajtuk keresztül tanultam meg mi az élet,
rajtuk keresztül diadalmaskodtam, és általuk emelkedtem fel.