Csend van, néma csend. Pihen a föld, pihen a világ.
Csak ülök és várok. Közben puha porhó szitál.
Gondolkodom. Hallok, látok, érzek, s a füst zihál.
Csend van idebent. Egy varjú odakint prédikál.
Fagyos, deres télben a Napsütés, az vagy nekem.
Erdők ölén víg, csobogó patak, az vagy nekem.
Drága vagy, mint a friss forrás cseppje: az vagy nekem.
Oly szép, mint a legédesebb álmom, az vagy nekem.
Csend van, néma csend. Pihen a föld, pihen a világ.
Most is csak rád gondolok. Szívem vadul muzsikál.
Kint a kertben milliónyi titok hipnotizál.
Életem, lelkem tied. Enyém: számtalan hibád.