Wilhelm Busch
(1832-1908)
Abschied
Die Bäume hören auf zu blühn,
Mein Schatz will in die Fremde ziehn;
Mein Schatz, der sprach ein bittres Wort:
Du bleibst nun hier, aber ich muß fort.
Leb wohl, mein Schatz, ich bleib dir treu,
Wo du auch bist, wo ich auch sei.
Bei Regen und bei Sonnenschein,
Solang ich lebe, gedenk ich dein.
Solang ich lebe, lieb ich dich,
Und wenn ich sterbe, bet für mich,
Und wenn du kommst zu meinem Grab,
So denk, daß ich dich geliebet hab.
_________________________________
Búcsúzás
A fán nem nyílik több virág,
Mert drágám vágya – nagyvilág;
Így szólt, mi keserű és fáj:
Maradj… de mennem kell… muszáj.
Ég áldjon, drágám, hű leszek,
Hol élsz, ott tudjad lelkemet.
Eső zuhog vagy nap ragyog,
Míg élek, csak rád gondolok.
Míg élek, szeretlek nagyon,
Imádba végy, ha távozom,
S ha majd megállsz sírom előtt,
Jusson eszedbe szeretőd.
* * * * *