Gondolatok közt
Írta: Ayame Dátum: Január 06 2018 12:11:46
Sz
Senki nem fogja látni homályosodó szemed,
Senki nem fogja hallani rekedtségedet,
Birtokló magatartásod gyászos mozdulatait,
Kétkedésed örvénylő fodrait.
Teljes hír
Senki nem fogja látni homályosodó szemed,
Senki nem fogja hallani rekedtségedet,
Birtokló magatartásod gyászos mozdulatait,
Kétkedésed örvénylő fodrait.
Elveszel,
Kétkedő lélek leszel,
Tovatűnsz, félénkséged messzire űz,
Némaságba burkolózó gyertyaláng,
Bátortalan és lomha már,
Mint megannyi szerelmes pár,
Áruló leszel gyermeki szemedben, kár.
Kiváltság,
Ezt mondják most nekem,
Változtatni ne legyek rest, s ha kell,
Ugorjak nagyot, s essek el.
Tegyem magamémá hibáim sorát,
Miért kéne mindennek sikerülnie már?
Sietek valahova, kerget a lét?
Higyjem el, tapasztalni édesebb mindennél.
Kétkedve kerülget a kérdés,
Miként érek véget és miért,
Miért én? Miért nem több és még,
Ha nem lenne elég.
Vég, ez hajt már, tény,
Kész, nincs mit űznöm, miért?
Akadozva jönnek a szavak,
Boldogságom csapja elapad.
Nem vagyok szabad,
Utánam sírnak a madarak,
Baljós a csillag a fejem felett,
Élni így vajon érdemes?
Egy szakadt papír az asztalon,
Kitudja mióta ott vagyon,
Kétkedik a lét az életben,
Mondd, miért teszed ezt magaddal te élettelen?
S följajdul az egó,
Engem nem erre szántak, tudom jól,
Harsog az önzés a képzelet vizén,
Lelkem nyugovóra sose tér.