S fejem kezedben nyugodhatott,
Magamba szívtam izzó vágyad,
A forró homályú illatod.
Titkos szíved nekem kitárult,
Szódat értem, a hangod hallom,
Hogy sírva kért, mosolyra lágyult
Szemünk elõtt, s ajkad ajkamon.
Sugár terült fejemre, szórta
Fátyolos virágú csillagod,
Nyaramból hullt egy rózsa szirma,
Mit életem árja ringatott.
Mondtam az idõnek - Szállj csak , szállj,
Vágtass, fuss - az én idõm örök,
Vidd hervadt szirmom, más virág vár
Lelkembe, mit semmi nem töröl.
Ne döntse fel vízzel telt korsóm
Vad szárnycsapkodás. Hamum kevés.
Lelkem máglyáját ki nem oltod,
Bennem nem gyõzhet a feledés.