Egyedül
Írta: csak-fater Dátum: Március 25 2008 20:29:20

---

kegyetlen, szívtelen idõt de megfordítanám,
Hogy egyedül maradj, soha nem hagynám.

C

---

Teljes hír

---

A kegyetlen, szívtelen idõt de megfordítanám,
Hogy egyedül maradj, soha nem hagynám.
Az idõ súlyos, berozsdásodott kerekét, visszapörgetném,
Hogy újra itt legyél, akkor világ hazug dolgait mesélhetném.
Hazudnám neked a világ dolgait, hogy soha semmitõl se félj,
Hogy bátran, s büszkén nézhess elõre, mint a madár, szabadon élj.

Hiszen mindent szabad, hogyha szeretünk valakit, úgy igazán,
Tudom már, nem szabadott volna így felfognom, ennyire lazán.
De hogyha szeretünk, sok dolog alól felmentést ad a világ!
A nem várt, téged egyedül játszva bánthatott, nem nyílhat már a virág.
A hömpölygõ, könyörtelen idõt visszatartanám, ne fodrozódjon tovább,
Jó lenne újra az együttlét, jobban vigyáznék rád, ezt már tudom legalább.

Hiszen, hogyha valakit szeretünk, mindent lehet, a világ, mentességet biztosít,
Bizony, most már jól tudom, megtanultam. Minden szó, tett, szívre sebet hasít.
De egyedül, kinek is mondhatnám el? Parthomokba írni mégis csak kár,
Elfújná, messze vinné homokszemeket a szél, elmosná írásom a hullámzó ár.
A kegyetlen, szívtelen idõt de megfordítanám,
Hogy egyedül maradj, soha nem hagynám.