Emily Dickinson: Life CXVI
Írta: Peszmegne Baricz Agnes Dátum: Február 03 2018 22:38:04

---

V

Elemző szemmel vizslatom
a mások fájdalmát;
vajon könnyebbek-e azok,
vagy csak a látszat más.

---

Teljes hír

---

Emily Dickinson: Life
CXVI

I measure every grief I meet
With analytic eyes;
I wonder if it weighs like mine,
Or has an easier size.

I wonder if they bore it long,
Or did it just begin?
I could not tell the date of mine,
It feels so old a pain.

I wonder if it hurts to live,
And if they have to try,
And whether, could they choose between,
They would not rather die.

I note that Some – gone patient long –
At length, renew their smile –
An imitation of a Light
That has so little Oil.

I wonder if when years have piled—
Some thousands—on the cause
Of early hurt, if such a lapse
Could give them any pause;

Or would they go on aching still
Through centuries above,
Enlightened to a larger pain
By contrast with the love.

The grieved are many, I am told;
The reason deeper lies,—
Death is but one and comes but once,
And only nails the eyes.

There ’s grief of want, and grief of cold
A sort they call “despair”;
There ’s banishment from native eyes,
In sight of native air.

And though I may not guess the kind
Correctly, yet to me
A piercing comfort it affords
In passing Calvary,

To note the fashions of the cross,
Of those that stand alone,
Still fascinated to presume
That some are like my own.

Emily Dickinson: Lét
CXVI

Elemző szemmel vizslatom
a mások fájdalmát;
vajon könnyebbek-e azok,
vagy csak a látszat más.

Vajon rég óta hordozzák,
vagy épp’ hogy friss nagyon?
Az én bajom oly’ régi már,
idejét sem tudom.

Vajon úgy gyötri őket is
a lét, mint engemet,
s ha választhatnák a halált,
vajh ők hogy döntenek.

Tudom, néhány - hosszan tűrő-
végül, mosolyra vált,
oly’ lámpást gyújt, mely elveszté
majd’ minden olaját.

Vajon több ezredévnyi kínt –
viselve – kaphat-e
ezáltal csöppnyi megnyugvást
a szenvedők sebe;

vagy csendben kell viselniük
még századokon át,
hőn szerető szívük miatt
gyötrelmeik sorát.

’Hány ember, annyi baj, mondják;
a leglátványosabb,-
a csak egyszer jövő halál,
és van borzalmasabb.

Kínzó nyomor, s kínzó hideg
avagy a rettegés;
szeretteinktől s házunkból
való kiűzetés.

Habár a kín rendszertanát
ily’ formán nem hiszem,
mégis, járván Kálváriám,
azt megjegyezhetem,

viszi keresztjét más is itt,
épp úgy, miképpen én,
elképeszt az, hogy bármelyik
lehetne az enyém.