Messze van tőlem
az én pici angyalom.
Egy reggelen
búsan ült a kispadon.
Megkérdezte édesanyja:
Mi van, kicsi leányom?
Szomorú vagyok.
A nagyit akarom!
Amikor elmesélte gyermekem,
könny szökött a szemeimbe.
A legdrágább ékszer,
amit viselni szeretek,
apró kis
kezecskéje
a nyakamon.
Csillogó, ragyogó szemekkel
mikor rám mosolyog, és azt mondja:
Nagyi, én téged nagyon szeretlek.
Én is téged, drága, pici angyalom.
Ó, édes Istenem,
miért van olyan távol tőlem?
Szabadka, 2014. december 4. –Jurisin Szőke Margit