Пока вы здесь в ванночке с кафелем
Пока вы здесь в ванночке с кафелем
Моетесь, нежитесь, греетесь, -
В холоде сам себе скальпелем
Он вырезает аппендикс.
Он слышит движение каждое
И видит, как прыгает сердце, -
Ох жаль, не придется вам, граждане,
В зеркало так посмотреться!
До цели всё ближе и ближе, -
Хоть боль бы утихла для виду!..
Ой, легче отрезать по грыже
Всем, кто покорял Антарктиду!
Вы водочку здесь буздыряете
Большими-большими глотками,
А он себя шьет - понимаете? -
Большими-большими стежками.
Герой он! Теперь же смекайте-ка:
Нигде не умеют так больше, -
Чего нам Антарктика с Арктикой,
Чего нам Албания с Польшей!
1963
__________________________________
Míg ti itthon kádban, jó melegben…
Míg ti itthon kádban, jó melegben,
Kellemesen áztok szerteszét,
Ő kivágta ott a nagy hidegben
Szikével a saját vakbelét*.
Szíve minden dobbanását hallja,
S látja, amint ugrál odabenn,
Ily tükörbe nézni nektek, sajna,
Polgártársak, nem kell sohasem!
Cél: a szervhez mind közelebb járni,
Csak a fájás csillapodna bár!..
Könnyebb annak sérvét operálni,
Ki az Antarktiszt legyőzte már!
Míg ti itt a vodkát pusztítjátok,
Nagy kortyokban buzgón nyelitek,
Ő magán a varrást – felfogtátok? –
Nagy öltések révén ejti meg.
Tudnotok kell: ő a hős, a bátor,
Nincsen másutt ily emberfia!
Mit nekünk Antarktisz, Arktisz mától,
Mit Lengyelhon és Albánia!
1963
*/ Hír volt anno: Antarktiszon egy orvos
magának vette ki vakbelét, miközben
egy társa eléje tartott egy tükröt, és a
másik társ adogatta neki a műszereket
* * * * *