Egy gyönyörű nap után,
mikor ismét rám szakad a magány,
mindenhol csak Téged kereslek,
de sehol meg nem lelhetlek.
Le-föl járkálok,
helyemet nem találom.
Akarok valamit,
magam sem tudom, mit.
Újra indulok,
ajtót nyitok, csukok,
mint akit az esze elhagyott.
Káosz így az életem
nélküled, kedvesem.
Szívem, lelkem darabokra reped,
könny a szememből elered,
ha nem vagy velem, édesem.
Nehéz így élni nélküled,
amikor nekem Te vagy az életem...
Szabadka, 2015. aprilis 09. –Jurisin Szőke Margit