A gondolat vésőjével faragom az alakod,
felvázollak, körülírlak, szenvedéllyel hatolok,
minden keménységet kisimít a szeretet,
fényvisszaverődés nélkül a szívekhez nem vezet.
Felaprózva, tenyeremmel,
kövekből rakok szemet,
arannyal szőtt tengerekkel
álmom mérete leszel.
Nem alkotlak, mert örök vagy,
ötletem szép alkotás, de mit tegyek,
érmed ébreszt... egy végtelen nagy
alvó pygmaliont bennem