A szerelem ünnepén
egy táncos lett a Holdból,
játszadozott is a fény,
szent áldást küldött olykor.
Mennyei ez a szeretet,
egy oly világba szólít,
tán túlvilág - meglehet -,
a szerelem csak bólint.
Csak ők láthatják igazán,
szemükben szenvedéllyel,
ők, kik mindig átadják,
szerelmüket éjjel.
Kiválasztottak, s nappaluk,
mint fényrészecskék állnak,
világlanak és otthonuk,
mind játékszerré vállnak.
Halandók mind, s kívánják
világát, ősi renddel,
a szerelem oly kiváltság,
mit látnak égő szemmel.