Éjfél felé néztem a fehér eget,
Föld nincs, fehér lepel mindent befedett.
Fentről hulltak alá, sűrűn a pelyhek,
Csillogó, ragyogó, parányi pettyek.
Hulltak, csak hulltak a pici csillagok,
Ékesek akár az égi angyalok,
Összeölelkezve várták haláluk,
Holnapra már nyomukat sem találjuk.
A városi aszfalt a temetőjük,
Túlélésre nincsen semmi esélyük.
,,Langyos'' e gyönyörű téli éjszaka,
Hiányzik a télnek fagyos szakasza.
Csak ennyi az élet... pillanat műve,
Születünk s meghalunk, ez Isten műve...
Szabadka, 2018. február 14. –Jurisin Szőke Margit