Egy sárgabarackfa ágán megpihentél,
kismadár ki küldött, ki lennél?
Majd eperfáról eperfára repültél,
hallottam dalod, ahogy ágra ültél.
Mindennek fölött szállt a trillád,
de mindnek nem lehet tehetsége...így hát,
ilyen gyönyörűt, mint te,
még sohasem láttam, hidd el.
Tarka tollaid, mint a bársony,
otthonod neked lehet bárhol,
s a kertemben, tán idegen.
de csak neked íródik a szerelem.
Nem tudom ki vagy, ügyetlen játékos,
megijedsz tőlem, közelem árnyékos.
Még magad sem tudod, ó, szép kis madaram,
de nem is érdekel, hogy téged, mint hívnak.