Pénzár Miklós:
Szomorú...
Szomorú nagyon az ég alja
Nem látszik, madár sem rajta
Komor, sűrű sötét fellegekben
Megállt az idő és vár rémülten
Valami szörnyű dolog készülődik
Tompa súlyos dörgés hallatszik
Ebben a nehéz várakozásban
Vakító fény lobban fel az égen
Minden kis állat rémülten elbújik
Meglapulnak és szörnyen félnek
Feszültségben villámok fényében
Leszakad az ég összes csatornája
És özönvíz zúdul az egész Világra
Nem szűnik a sáros víz tombolása
Veszély ez minden emberre állatra
Segíts Istenünk, add vissza fényedet
Mert kéken szeretjük mi a szép eget
Ragyogjon ránk a Nap drága fénye
Költözzön öröm, az emberek szívébe