Szerelem tengerén libben csónakom,
Nem tudom, mi lehet ez, de jó nagyon,
Bátraké a szerencse, mondják sokan,
Igazság a szívemben még mostoha.
Hogy lehet keserédes a lét,
Ha csókodból iszom szíved zenéjét,
Ragadós a mosoly ajkadon,
Boldogít a tudatod.
Fröcsög belőlem a rózsaszín pasztell,
Befestenék vele mindent, mi kell,
Kérdeznéd, szeretlek e?
Ajkammal csitítlak el.
Karod odújában vernék sátrat,
Elsöpörnék minden vádat,
Mondd, hogy nem káprázat, mi engem néz,
S a szivárvány burok utolér.