H.Gábor Erzsébet
Ambróziák
Istenek kertjében ezer virág,
szirmuktól, illatos fürdő a tó -
édeni, dúsgazdag, pazar világ!
Éhüket, mézédes ambróziák
enyhítik, akár a csendet a Szó,
mely lelkünknek étel, s nemes ital -
hiszen a költemény, ambrózia!
Megérint, szívedbe belenyilall,
eggyé válsz gyönyörű dalaival -
álmokat hurcoló, valós ima!
Van, aki szépséget vajúdva, él,
s az éhezők lelkét megeteti;
magából tép, ha kell - tinta a vér -
szavait messzire viszi a szél,
s a vacogók szívét melengeti.
Legyen hát áldott, a jó költemény,
s az, aki túlélni, mannát adott!
Mert ahol virágot bont a remény,
s örömöt szitálva ragyog a fény,
szebben szól mindig a madárdal ott.
(ambrózia=Istenek eledele, étele, itala)
2018.03.07.
(Rajz: K-Kónya Anna Mária "Ambróziák"c.
alkotása) :)