Mily szépség van odalenn a méhben,
ugye, elnémultál kis madár?
Ábrándozó tekintettel nézem
a ringó, végtelen, szép határt!
Hold világánál, a víz tükrében
csillan képe ezer csillagnak,
mint júniusban úton- útfélen,
szentjánosbogár szárnyainak.
Szellő gyorsan bontja vitorláit,
szilaj vihar dalát hallgatom.
Tombol a hullám, a csillagpázsit
már rég eltűnt villámszárnyakon.
Amuri kagyló könnye patakzik,
hallod, hogy sír, szenved a nádas?
Gyógyítsd meg őket úgy pirkadatig,
hallod, hogy könyörög, hisz lázas!
Hoppá, hirtelen elül a szélvész,
több csavarhínár kacarászik.
Gyönyörű, tükörsima felszínén
vígan, kérészraj vitorlázik.
Megtépázott fodrain fürdőzik,
simítja hittel a Napsugár.
Túlcsordul szívem, kinccsel töltődik,
enyém vagy, ölelj, drága kufár!