H.Gábor Erzsébet
Hilda aggódik
Nassolni mindig is imádtam -
mondd el, hogy mit érzel irántam?
Zavar-e az, hogy az alakom
árnyéka, bálna a falakon?
S zavar-e az, hogy a bokámon
több már a háj, mint a tokámon,
s hasamon rezeg a zsírkaréj!
Nem kerül el téged így a kéj?
Amikor itt állok ruhátlan,
elég sok szleng van a dumádban -
s a szexhez öt liter házi bor?
Kedvesem, nekem ez túl frivol!
Mondd meg, ha nem tetszem már neked!
Hidd el, hogy szívesen átmegyek
holnap, a szomszédba, Józsihoz -
olyan jó esténként enni ott!
Bevallom, bűntársam régen ő -
valahogy más ott a térerő!
Hentes a drága, és úgy eszik,
hogy még a szívem is megtelik.
Odahív, megkínál - mindig ad,
nem iszik, eszik, ő így vigad!
Utána bókolni is szokott,
tegnap is zavartan pislogott,
s azt mondta nekem, hogy dundikám,
s azt is, hogy megpróbál várni rám!
Látod? A Józsinak kellenék,
énvelem boldogan enne még!
De nekem, te kellesz, édesem,
mit nekem hentesbolt, étterem!
Itt vagyok, ölelhetsz bármikor -
van még vagy két hordó házi bor!
2018.03.14.