Eszembe jut gyakran sok régi élményem,
ha visszagondolok, ellágyul a szívem.
Barátom volt nékem a csodatévő malac,
mindig megsegített, nem érhetett kudarc.
Ha hideg volt, fáztam - ő meleget varázsolt,
hűs szélnek parancsolt, ha kánikula volt.
Ha szomorú voltam, ő megvidámított,
és ha beteg lettem, röfögve gyógyított.
Így teltek az évek, szoros barátságban,
ám egyszer véget ér minden e világban.
Egy reggelre, bizony, szárnyacskái nőttek,
elrepült, messzire, bánatos kedvem lett.
Ott ül egy habfehér bárányfelhő fodrán,
szivárvány tündököl arcán eső után.
Úgy látom, mindig biztatón mosolyog,
nem leszek szomorú, ha tudom, hogy boldog.