Egy kis hegedű története
Írta: szinci Dátum: Március 21 2018 19:37:17
H
A szobánkban kemence volt hajdanában,
kerek volt, jó köpcös, körben meg padkája.
Kuckójába beágyazva, ott játszottunk,
ha szót fogadtunk, néha ott is alhattunk.
Teljes hír
Egy kis hegedű története
A szobánkban kemence volt hajdanában,
kerek volt, jó köpcös, körben meg padkája.
Kuckójába beágyazva, ott játszottunk,
ha szót fogadtunk, néha ott is alhattunk.
Öcsémet akkor zenélni taníttatták,
neki kedve nem volt, szüleim ezt tudták.
Eltörte "véletlen "a hegedűtokot,
húrjai is rendre sorra elpattogott.
Kiderült hamarosan, nem volt véletlen,
Anyukám egyszer titokban ezt kileste.
Rongálása miatt volt szigor ezután,
Öcsém a csibészke térdelt kukoricán!
Törte hát az agyát, eszelt kis fejével,
hogy lehetne ennek a rémségnek vége.
Addig spekulálta, végül kitalálta,
kis hegedűjét a kuckóba eldugta!
Szakszerűen a párnákat is rátette,
úgy tett, mintha arra véletlen ráesne.
Majd a kemence tetejére felmászott,
vigyorogva, elégedetten ráugrott.
Recsegett ropogott, mind darabokra tört,
jaj ,hogy fogjuk megúszni most ezt a malőrt?
Párna kiszakadt, a toll szanaszét repült,
mikor meglátta anyukám majd megörült.
Az öcsém kisurrant, estig be nem tévedt,
majrézott mindenki a hegedű végett!
Volt sírásrívás, mert nem volt meg a tettes,
napjaink rendre nyűgös volt és keserves.
Egy darabig nem mehettünk a kuckóba,
Ha nem látták, belopóztunk hébe-hóba.
Nagy büntetés volt nekünk ez a javából,
Mert fáztunk nagyon a hólapátolástól.
Hát így ért véget a kis hegedű sorsa,
Nem erőltették szüleim többet soha.
Mindenki azt tanult, amihez kedve volt,
Öcsémnek köszönjük, hogy ilyet kiharcolt.
2018-03-12
Öcsém emlékére
Kiskoromban ahol laktunk, mindenkinél a szobában kemence volt, azzal fűtötték be a házakat télen.
Nyáron volt egy kinti kemence, amit a lakók felváltva használták, ha sütni akartak.
Ilyenkor pár asszony összefogott, és együtt sütöttek.