Delírium tremens
Nincs kiút, köd mögé bujt már az ész,
Nem vetted észre, hogy a falnak mész.
Göröngyös, megkopott út porában,
Jártad utad-életed javában.
Otthonod nincs, haza most sem várnak,
Feleséged,családod elhagytak.
Csak tengeted sorstalan életed,
Várnád, valaki megfogja kezed.
Ez nem élet, hisz csak rajtad múlik,
Pálinka gőzét, rajtad megérzik.
Más nem veszi nyakába gondodat,
Elittad az összes vagyonodat!