Miért, miért....
ha én azt tudnám,
gondomat üstökön ragadnám,
hogy ne nyomasszon szívem terhe.
Kérlek, kérlek....
ne harcolj velem,
amig helyem meg nem lelem,
semmi sem nyújthat igaz vigaszt.
Szeretsz, szeretsz....
tudom, hisz érzem,
s tisztaságát nem is kétlem,
lelkem most mégis háborog.
Tudom, tudom....
hogy mit kéne tennem,
tébolyomon úrrá lennem,
de nem tudok vakon remélni.
Hiszem, hiszem....
hogy Te vagy álmom,
ezért kéne melléd álnom,
s hinni, hogy lehetek boldog.
De hidd el, hiába szeretsz,
fájdalmamon úrrá, nem lehetsz.
Búcsú (Hajnal)
Búcsúzom most tõled,
elmegyek,nem terhelem
szíved,csöndben egyedül
szenvedek...
Többé már nem harcolok,
feladom...ha vigaszt nem
nyújthatok,helyet szívemben
elutasítod....
Háborgó lelked,menyugszik
egy napon,de én már messze
leszek ekkor,hisz balga szívem
szeret....
Nyisd ki szemed,tárd
ki szíved s nem kell vakon
remélned,ha megteszed
boldog lehetsz....
Álom vagyok s az is maradok,
álmok világába,boldogan halok,
s lehet mellém állnál egy napon,
de én akkor már nem leszek....
Fájdalom,mit magadnak okozol,
s fájdalom mely szívemen ül,búcsúzom