Elcsitul a zabolátlan szél,
a tél már végleg elalél.
Eső cirógatja a magot,
kis madár csattog dallamot.
Újra lélegzik erdő, a rét,
sugárzó tavasz visszatér.
Kandikál krókusz s az ibolya,
csodás a pázsitnyoszolya!
Szelíden ring a nárcisz, jácint,
nap sugara mosolyt ráhint.
Simít bársonyban, aranyprémben,
fönt ragyog az azúr égen.
Lepkék komótosan ébrednek,
pattan a szív, mily becsesek!
Virágruhát öltenek a fák
rigó rikkant, pattan a nász.
Forrás fakad, csobog a patak,
körötte mámorban vadak.
Mily szerető szívek lüktetnek,
remény magokat ültetnek!