Nemes voltál, igaz ember, jó tetteid
tövissel koronázták, megaláztak,
de némán tovább osztottad kegyeid.
Rút vihart habart a szél itt e világban.
Ártatlan könnyed hullt népedre gyógyírral,
bársonyos lelkedben egykor, hajdanán.
Tested foszladozott ezernyi kínnal,
hiába szívét marcangolta jó anyád.
Megtagadtak téged, lógtál a kereszten,
magányos voltál, árva, elhagyatott.
Hogy néztelek, fájdalom marta lelkem,
a kereszten csak az orkán simogatott.