H.Gábor Erzsébet
Húsvét hétfőn
Húsvét hétfőn korán keltél,
s míg a réten csokrot szedtél,
barátoddá lett a hajnal,
s daloltál a madárhaddal.
Vizet mertél teli kútból,
s nem féltél a hosszú úttól,
tudtad, hogy az hozzám vezet -
fényt ragyogott drága szemed!
És most itt vagy végre velem,
ahol te vagy, öröm terem!
Megöntözöl áldott vízzel,
s ajkam édes csókot ízlel,
mert az, mint a mézes óbor -
sosem elég már a jóból!
Karod szorít, el nem ereszt -
nekem így jó, ahogy szeretsz!
Elpirul a hímes tojás,
rajta színes, míves rovás.
Sose merül feledésbe -
a neved van belevésve!