A mezőről jövök, egy időben az éj beálltával,
mindenfelé vagyok, és nem vagyok sehol,
elkap a meglapult mozdulatlan,
de elveszek benne, ha erősen rám kérdezel.
Engem felhasítanak a kakasok, és a kutyák megugatnak,
a Holddal játszom a tóban a nád között,
s a lámpa mellett elalszom a kemencepadkán,
pihében alszik a falu... bolyhos pöfögésben álmodunk.