Közmondások másképp III.
Vedd ki te, a vasat a parázsból
majd én utána puhára verem,
én nem szerettem soha a veszélyt
nem szeretném megsütni a kezem.
Te tartod a vasat nagy merészen
én kalapáccsal puhára verem,
ismert rímkalapácsoló vagyok
s így, nem fárad el, soha a kezem.
Majd meglátod aztán te is, amit
te elkezdtél, én a tudásommal,
kikalapácsolom a vasadat,
az okos kalapácsolásommal.
Mindaddig kell a vasat is verni
ameddig a kalapács még meleg,
a korsó is addig jár a kútra
amíg a gáton, egy legény nevet.
Ma már egy vak tyúk is talál néha
az Interneten egy megírt verset,
de mert egyszer egy nagyot tévedett
sötét szemüveggel nézi az eget.
Modernizálni kell ma már mindent
mert a régi senkinek sem tetszik,
az a kutya sem amelyik ugat
az már régen nem harap meg senkit.
Van nekem egy virtuális kutyám
amely megszimatol minden követ,
mindegy hova is dugom el őket
mert ő engem mindenhova követ.
Aki mindig egy másik nyomában lép
soha sem hagy maga után nyomot,
dobot sem szereti vinni senki, de
ráütni mindenki akar egy nagyot.
Egy régi közmondás is azt mondja:
két dudást ritkán látsz egy csárdában,
de itt már azt többször is láttad, egy
másik is úszik utánad az árban.
Mucsi Antal-Tóni 2018 Április 4