Apaszív
bús férfi álldogál
rozsdálló rácsoknál
két keze megremeg
szeméből könny pereg
gyermeke játszik ott
kit messze szakított
tőle a sors keze
de ő a mindene
szíve majd megszakad
ám szólni nem szabad
alig hall felőle
ennyi jut belőle
lelkében fájdalom
nincs semmi irgalom
két karját kitárja
gyermekét úgy várja
de tudja nem lehet
ölelni kit szeret
elballag csendesen
rozsdásan könnyesen
Írta: Törő Zsóka
Vaterherz
Mann steht traurig, bitter
an rostigen Gitter
mit zitternden Hände
die Augen voll Träne
sein Sohnemann spielt dort
von ihm schon lange fort
der kleine heisst Charles
für ihn war er alles
sein Herz tut jetzt sehr Weh
aber er ist sehr Zeh
von ihm hört man gar nichts
was das Herz fast zerbricht
im Seele der Armen
gibt es kein Erbarmen
mit den beiden Armen
will er ihn umarmen
aber das weiss er längst
dass sie es nicht zulässt
langsam lauft er davon
weinend ohne ein Ton
Fordította: Mucsi Antal-Tóni