Radnai István:
TÁGULUNK-E VAGY BESZŰKÜLÜNK
a tér mint a jóllakottság akár ölel
akár kilök s a molekulák ütközés
után a halandó újból fölkel
más testben ugyanaz a lélek(zés)
vagy ostoba vándorlás a téridőben
görbe utakon jársz a bár kell
nem borús kocsma kell a bendődbe
viszki és vodka mely átölel
szegények takarója a stressz s a szégyen
a szennyes ágyban kettesben talán négyen
s amikor számodra az idő megszűnik
pang a vér a boncasztalon vízcsap
számodra a gondolatot is megszűrik
ahogy globálisan a föld bekap