Addig érjen
Írta: ILLC G3C Dátum: április 17 2018 15:53:49
Sz
Az utam ha magam is járom, megteszem,
A magány a jobbik felem, már a részem,
Az őszintén viselt szűkös lélek-kabátom,
Nem vetettem le soha, hisz nélküle fázom,
Teljes hír
Az utam ha magam is járom, megteszem,
A magány a jobbik felem, már a részem,
Az őszintén viselt szűkös lélek-kabátom,
Nem vetettem le soha, hisz nélküle fázom,
Ha szárnyaim nőhetnének és szállhatnék,
Két lábbal akkor is csak a földön járnék,
S ha két karom volna, mit kérdőn kitárnék,
Válaszokra talán még akkor sem várnék,
Mögöttem rövid az élet, de hosszú az út,
S az idők rengetegje mi egy feneketlen kút,
Fellegvára állt már, mikor nem is léteztem,
Állni fog még akkor is, ha már bevégeztem,
Nekem addig érjen csupán míg meglelem,
Az érzést úgy és olyannak ahogy képzelem,
Ha társa találna mögöttem végre az árnyék,
Két lábbal földhöz kötötten is égre szállnék,
Érzem nem csak kergetem, egyszer meglelem,
Kiben nem csak lélek lelkem, hanem szerelem,
Ha az igazságvágy elhagy, majd tudni fogom,
Megérkeztem az igaz célhoz e végtelen úton,
Addig érjen bennem a világ, míg akad egy hely,
Ahol megszűnik minden vágyam és a kétely,
Ahol érzelmeim zivatara végre valódi testet ölt,
És a bennem író költő már csak szerelmet költ.