Nehéz a szív ha tántoríthatatlan,
Súlyos az érzés ha kiírthatatlan,
Hiába a vassá szőtt acélos akarat,
Romokban hever pillanatok alatt,
Napok után néha, amikor újra látlak,
Nem tehetek róla, de gyűlölni vágylak,
Àm hajszolnak feléd e kétélű vágyak,
S haragudni rád már túlontúl imádlak,
Ó, vesszen a világ, ha még érted élek,
Pusztuljon e tákolmánnyá hízott lélek,
Nevetséges, ahogy érzéseimtől félek,
Tűnj innen, csak ne menj messze kérlek,
Takarodj szemem elől, még véletlenül se lássad,
Mily erősen csillog, mikor le sem veszem rólad,
De el ne kóborolj szívemtől, az túlságosan fájna,
Ha nem léteznél többé, mint vágyaim netovábbja.