Úgy halad az utcán, hogy az emberek mosolyában ott az élvezet,
minden férfi, legyen az sofőr, vagy csak egy járókelő, felfigyel rá...,
mert a hölgy finom illatot hagy háta mögött.
S ha csodálkozó tekintettel megáll, majd újra elindul,
a léptei zenének hatnak, amely egy idő után elcsendesül.
Hajtincsei játszadoznak a vállán,
megcsillan rajta a Nap sugara,
olyan mintegy rámába foglalt kép... egy álom forrása.
Egyik kezével hátra dobja az egyik tincset,
miközben hátra pillant... látja sokan megmosolyogják ezért.
Vékony kis nyakának íve kitűnik ruhája gallérjából,
olyan hófehér, mint blúzának csíkjai,
mellei reszketően ringatnak...
keblek bugyija, a melltartó, benne jól összerázkódnak...
A szoknya, formás testéhez tapad,
maga mögött egy olyan vonalat hagyva,
mintha a levegő violinkulcsot szorítana.
Alig érthetően, egy hullámos testen,
olyan mint általában egy nő, kinek szépségét kiemeli a ruha.
Bársonyos hosszú lábacskái
múlnak a lassú hintázásban.
Lebegő levegő, lebegő nőszirom...
Csillogó ajkai között gyöngysor fogak, márványok...
és szemei elvesznek egy ezüstszínű Porsche-ban.