Az élet tapasztalata...
Szerettem volna valamire menni,
a sok ember között,sikeres lenni.
Nem a büszkeség hajtott,csak a
tudat,hogy bennem is van akarat.
Képzeletbeli szép nőket imádtam,
Kik soha nem jöttek volna felém.
Kiknek verseimet olvastam azt
mondták,nagyon naív vagyok én.
Jóságot kerestem mindenkiben,hol
csattogott a gyűlölet ostora felettem.
Nem adtam fel,dacoltam a sorssal,
a sok rossz,irigy ember társaimmal.
Így kullogok tovább a kietlen úton,
keresve megértőbb embereket,
Tudom,sorsom,szerencsém fordul,
legyőzöm kik régebben kinevettek.
Ha már a dicsőség olyan nagy lesz,
hogy lelkileg már nem birom azt,
Széjjel osztom mind azok között,
kiket az élet mostohán nélkülözött.
Ágoston Tibor
2016 Arizona