Jaj annak
Jaj annak, akinek szívében
Nem volt, de soha szerelem;
Ki mint egy kitaszított vándor
Bolygott a rideg életen!
A sugárnak csak fényét látta,
De nem érezte melegét, -
Csak színét a nyíló rózsának
S nem szívta illatos lehét!
Én szenvedtem, sírtam, nevettem:
De áldlak téged istenem,
Mert a szerelem kínját, üdvét
Már éreztetted énvelem.
Írta: Komócsy József
Wehe dem
Wehe dem, der in seinem Herzen
die Liebe nie gehabt hat, der;
wie ein ausgestossener Wanderer
zu wem das Leben starr und kalt.
Er hat nur den Lichtstrahl gesehen,
doch die Wärme spürte er nicht, -
nur die Farbe, der blühenden Rose
aber den Duft, nie im Abendlicht.
Ich hab‘ gelitten, geweint, gelacht:
Aber sei gesegnet mein Gott,
weil der Qual und Süsse der Liebe
hast mich spüren lassen, so oft.
Fotdította: Mucsi Antal-Tóni