különös harc
még az enyém
netes könyvarc-
mosoly mentén
fészbúk-panasz
arckönyv szélén
csak remélem
nem a végső
és vár még lenn
néhány lépcső
jöttmentemben
van még erő
spar/spór-elven
kézbe veszem
naptáraknak
hátoldalát
jaj a szónak
mit húzok át
vagy szűz netlap
betűtára
elcsábítva
sekély kéjjel
nappal, éjjel
fut ujjamra
félig nyers vers
sosem kedves
ehetetlen
ihatatlan
reménytelen
haszontalan
testes szavak
arctalanok
így maradnak
vagy fajankók
ágyba hívnak
meta-forrók
elégetnek
maguk égnek
szólnak földnek
szállnak égnek
vagy lényembe
visszabújnak
és reggelre
elnémulnak
ha arckönyvem
versláb-bütyköl
és a szép nem
öle megöl
vagyis ölne
ha ölelne
most épp nem vár
vigasz fésze
közel a nyár
öröm-fészke