EGY ÉLET MARGÓJÁRA
Mennyi gonosz, ó, Te nagy Ég!
Megszenvedtem életemért!
Lehet, volt köztük angyal is,
Pokol küldötte volt mégis!
Hallomásból nehéz hinni,
De csak, nekem kellett vinni,
Keserű, bús életemet,
Soha nem múló telemet!
Írásom való igazság,
Anyám életében gazság!
Esküvőjén nagy a bánat,
Nem volt szeretet, imádat!
Tévedés, kényszer volt minden,
Valós pokol lett az éden!
Így született a kisbaba,
Ettől kezdve, nincs otthona!
Szeretet helyett gyűlölet,
Ez kíséri az életet!
Kezdettől a legvégsőkig!
A nagyon várt Megváltásig!
Volt szerelem, volt család is,
Szép szavak mellett, csalárd is!
Mind, akik közel kerültek,
Pokol közepéről jöttek!
Egyedüli könnyű préda,
Pontos céllal, kihasználva,
Családtagok távolodva,
Szegény áldozat, kifosztva!
Ha volt remény, meghalt régen,
Nem lehetett ez véletlen!
Miért? Miért? Kérdem folyton!
Ég és a Föld, visszahangozzon!
Utóírat:
Még csak annyit, nem lazsáltam,
Odaadással dolgoztam,
Gondoskodtam gyermekemről,
Lemondtam a köszönetről!
Ülök magam magányában,
Nincs már örömöm a mában!
Nagy kudarc volt az életem,
Nem érdekel, mi lesz velem!
Budapest, 2018. április 24.